Shakespeare

Szonettek

A Shakespeare szonettek nagyon közel állnak hozzám. Körülbelül egy éve olvasom őket, azóta nagyon fontosak nekem. El tudok merülni az olvasásukban, valamiért nagyon megfognak. Nem feltétlenül értem meg mindegyiket első olvasásra, sőt... Többször el kell olvasnom, mire kialakul bennem róla egy vélemény, mire elkezd valamilyen érzést kiváltani bennem, de ha ez megtörtént, akkor már nem tudom elengedni. Egyre többször és többször olvasom el, és egyszer csak ott tartok, hogy már majdnem tudom fejből, ekkor rádolgozok még egy picit, és már tudom is. Ha éppen nem jut más az eszembe, hazafele menet csak úgy elmondok magamnak egyet... Az első szonett, ami ennyire megfogott, az a 35. volt. Egy könyvtárban ültem és az egyik barátnőmre vártam. Már régóta meg akartam keresni, hogy belenézzek, szóval kihasználtam az ottlétemet. Egy nagyon régi példánya akatd a kezembe, ami amikor kinyitottam a 35. szonettnél nyílt ki. Elolvastam. Még egyszer. Majd még egyszer. Mire találkoztam a barátnőmmel, már tudtam fejből a szonettet. Hát, így kezdődött...

8.szonett

Ki Zene vagy, mért bús a zene néked?

Méz nem ront mézet, kéj új kéjre vár

Mért szereted azt, ami kínnal éget?

Mért fogadod gyönyörrel, ami fáj?

Ha egybezsongó ütemek kimért

Frigye, összhangja bántja füledet,

Mind csak korhol, szelíden, amiért,

Nőtlen, te, rossz a társas-éneked.

Halld, egymásnak mily édesen felelget

Kölcsönös rendben s hitvesként a húr,

Mint mikor férj s a boldog nő s a gyermek

Dala egyetlen dallammá simul:

Szövegtelen dal, s dús egysége csak

Azt zengi, hogy magadban senki vagy.

15. szonett

Ha meggondolom, hogy csak egy rövid
Percig teljes mind, ami nő s virágzik,
S e roppant színpad csak olyat mutat,
Amit titkos csillag-parancs irányít;
Ha látom, egy az ember s a növény,
Egyazon ég húzza föl s rontja le:
Friss nedvben ragyog, lankad, túl delén,
S kopik daliás emlékezete, -
A múlás eszméje mindig elő-
Ragyogtatja legdúsabb tavaszod,
Melyben küzd már a romlás s az idő,
Hogy mocskos éjbe fojtsa szép napod;
S küzdve az idővel, mely elragad,
Mert szeretlek, én feltámasztalak.

35.szonett

Bármit tettél, ne bánkódj; tüske van

A rózsán, ezüst forrásban iszap;

Nap s hold elé felhő és árny suhan

S rút rák él a bimbó selyme alatt.

Mind tévedünk; én is, mert képbe zárom

S így oldozom önkényed tetteit,

S magam rontva vétkedet magyarázom

S túlzott mentéssel túlzom bűneid:

Értelmezem érzékiségedet

(Az ügyész véd): szívem ím pörbe száll

Szívemmel, mert szerelem s gyűlölet

Benne oly polgárháborúban áll,

Hogy kényszerére keserű bajomnak

Cinkosa vagyok édes tolvajomnak.

 

75. szonett

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér

S tavaszi zápor fűszere a földnek;

Lelkem miattad örök harcban él,

Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,

Majd fél: az idő ellop, eltemet;

Csak az enyém légy, néha azt szeretném,

Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt

S egy pillantásodért is sorvadok;

Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

Részeg vagyok és mindig szomjazom.

140. szonett

Okosan légy kegyetlen, s túlgoromba
Gúnnyal ne sújtsd néma türelmemet,
Mert kínom megszólal s a szó kimondja,
Szánalomesdő szívem mily beteg.
Oktasson eszed? Jobb lesz ez a csel:
Ha nem szeretsz is, mondd: szíved szeret
(Morcos betegnek, ha vége közel,
Az orvos csak gyógyulást emleget).
Mert megőrjít a kétségbeesésem
S őrülten még rosszat mondok reád,
S hit az őrült vád őrültek fülében,
Oly gonosz e ferde mai világ.
Hogy így ne járjak, s te se, szemed akkor
Is tűzzön rám, ha szíved elcsatangol.

116. szonett

Nem igaz: - hű lelkek násza nem ismer
Akadályt! Szerelem a szerelem,
Amely hőfokot más hőfok szerint nyer
Vagy ár-apályt játszik készségesen?
Ó, nem; az örök fárosz maga ő,
Nézi a vihart, s nem ing semmi vészben;
Minden vándor hajók csillaga ő,
Magasságát mérhetik, erejét nem.
A szerelem nem az Idő bolondja,
Bár romlás rabja arc és rózsa-ajk,
Szerelmet nem merít ki hét vagy óra,
Ítéletnapig szilárdan kitart.
Ha tévedek, s én is hűtlen leszek,
Sose írtam s szív sose szeretett.