Ősz

Az ősz az egyik legszebb évszak. A fák leveleik színét - narancssárgára, pirosra, barnára - változtatják. Az emberek színes és vidám pulcsiban vagy kabtban, kendőben, a fázósabbak sapkában sálban járnak. Ilyenkor a legjobb kirándulnik. Ha az időjárás rosszabbra változik akár bentről is lehet nézni a tájat, de lehet játszani, beszélgetni meleg, finom illatos teát, kakaót iszogatni és sütőtököt eszegetni. Petőfi egyik versében nálam sokkal szebben fogalmazza meg az őszt és a hozzá tartozó érzéseket, gondolatokat.

ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN UJRA

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

 

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

 

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

 

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

 

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

 

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

 

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

 

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

 

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

(Erdőd, 1848. november 17–30.)

Az ősz befejezi amit a tavasz és a nyár elkezdett, megérleli a gyümölcsöket. A szőlőt, a sok almát, körtét, szilvát, lasponyát, birsalmát, diót, mogyorót, mandulát és szelídgesztenyét. Szüreti mulatságtól hangosak és vidámak a donboldalak, a pincék megtelnek azidei termés legjavából készült finom borokkal. A nagymamák nagy főzőkanalakkal keverik a sokféle lekvárt gyerekeik és unokáik örömére. A bölcsik, ovik és iskolák tárt kapukkal várják a már unatkozó diákokat.