Nyár

ÚTIKÉPEK





vásznakra vitt napfény-szürkék

vonatablakból kinézve

arcon vág az illatos szél



magam is egy képpé válok

ecsetvonás ívén dőlök

fémek csattogása kísér



villognak a suhogó fák

tíz ujj nyomán sír a gitár

útrakél a vidék bennünk



jön a sötét, jön az eső

friss vásznaknak festékszaga

szemhéjamra szélcsend hullik



felrobbant csillag ömlik szét

a városon